Szösszenet egy marsi utazásról

Szösszenet egy marsi utazásról

Az X-2100as utasszállító űrhajó amely a Dolly nevet kapta nem a leggyorsabb hajó a galaxisban. Sőt, talán az egész univerzumban a leglassabb.
Az hogy a Dolly-nál még egy százéves vén bácsika is gyorsabb lenne, háttérbe szorul a színvonalon mélyen aluli kiszolgálás és az utastérben uralkodó teljes káosz mellett.
Nem is beszélve arról hogy a személyzet némely tagjai esetenként megkérdezik az utasokat hogy ne nyissanak e ablakot?!
Na de kérem, AZ ŰRBEN VAGYUNK!!!
A legszörnyűbb viszont hogy én is a Dolly fedélzetén utazom.
Úgy kezdődött hogy gondoltam eggyet és jelentkeztem a terraformáló szakszervezethez. Ami hát szép és jó, csak hogy a marson lessz a képzésem.
Na akkor, irány a Mars!
Mitad isten egyetelen hajó indult a marsra, másik járat pedig csak két hét múlva lett volna.
Tehát felszáltam a Dolly-ra.
A mellettem ülő, szószerint disznó kinézetű férfi horkolása lehetetlenné tette hogy ezt a szörnyű utat alávással vészelhessem át. A hajón felszolgált étel pedig eléggé gyanús kinézetű volt, szóval inkább nem kockáztattam meg hogy egyek belőle.
A hologrammos kivetítőn valami gagyi mesét vetítettek, tehát ez is kihúzva.

Maradt az a lehetőség hogy bámulok kifelé az ablakon.

Ez a megodás egész tűrhetőnek tűnt, egészen addíg amíg meg nem pillantottam az odakint lebegő, a milka-reklámból jól ismert lila tehént.
Egy ideig bámultam ahogy tehetetlenül sodródik az űrben majd inkább bekapcsoltam a sötétítőt.
Utolsó lehetőség képpen, az út hátralévő részén nagyban néztem ki a fejemből és próbáltam valami szépre gondolni.
Többek közt eszembe jutottak félmesztelen jóképű pasik, cuki nyuszik, cicák, fényes kések és bazinagy fegyverek.
A Dolly végre megérkezett a marsra és én áldtam az összes létező istent hogy végre itt vagyok.

Íme az elő scifi-szerű irományom... :)

Remélem tetszett!